Hogyan esett a választásotok Budapestre? Mit tanultok itt?
Vaxo: Budapestet az erős tudományos hírneve és a sokszínű nemzetközi környezet miatt választottam. Nagyszerű lehetőségeket kínál a diákok számára mind az oktatás, mind a karrierépítés terén. Jelenleg informatikát tanulok az ELTE-n.
Misho: Azért választottam Budapestet, mert sok barátom ide járt, és azt is hallottam, hogy a szakom, a turizmus és vendéglátás (a Budapesti Metropolitan Egyetemen), jó munkalehetőségeket kínálhat a tanulmányaim befejezése után. Nagyon jó lehetőségnek tűnt számomra.
Tudtatok valamit Magyarországról, mielőtt ideköltöztetek? Hogy tetszik a város, az emberek?
Vaxo: Egy kicsit tudtam Magyarországról, mielőtt ideköltöztem volna, de az, hogy első kézből tapasztaltam meg, csodálatos volt. Imádom Budapestet! A jól kiépített tömegközlekedésnek köszönhetően könnyedén lehet közlekedni a városban, a történelmi építészet és a modern élet keveredése pedig egyedi hangulatot teremt. Mielőtt idejöttem volna, azt hallottam, hogy a magyar emberek kissé zárkózottak, és hogy nehéz lehet kapcsolatot teremteni a helyiekkel. Hamar rájöttem azonban, hogy ez egyáltalán nem így van. Nagyszerű tapasztalatot szereztem a magyar emberekkel való kapcsolódásban, és különösen a csapattársaim hihetetlenül befogadóak és támogatóak voltak. Öröm volt velük találkozni és öröm közösen időt tölteni.
Misho: Nagyon keveset tudtam Magyarországról, mielőtt ideköltöztem, de miután megérkeztem, egyre közelebb kerültem a magyar kultúrához és az emberekhez.
Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Visszamentek Grúziába, miután befejeztétek az iskolát, vagy hosszabb távon terveztek Magyarországon maradni?
Vaxo: A jövőre vonatkozó terveim között szerepel, hogy több tapasztalatot szerezzek a szakterületemen, konkrétan az informatika és a szoftvermérnöki tudományok területén. Miután befejeztem a tanulmányaimat és megszereztem az alapdiplomámat, azt tervezem, hogy legalább egy évig Budapesten maradok, hogy a szakterületemen dolgozzak és továbbfejlesszem a képességeimet. Ezt követően mesterképzést szeretnék folytatni, és erre már van néhány ország a fejemben – köztük Magyarország is. Nyitva tartom a lehetőségeimet, és keresem a legjobbbat a szakmai és tanulmányi fejlődésem szempontjából.
Misho: Ha lesz munkalehetőség, szívesen maradnék itt egy ideig. De végső soron az a célom, hogy visszatérjek Grúziába, és ott találjam meg azt a dolgot, aminek az életemet szentelhetem.
Hol fociztatok Grúziában? Mi a történetetek a sportággal?
Vaxo: Hatévesen kezdtem el focizni az iskolában, majd később csatlakoztam a Sachkhere Chikhura akadémiájához, ahol 14 éves koromig játszottam. Ez idő alatt megnyertük a kelet-grúziai ligát, az Imereti ligát és más kisebb tornákat. Kezdetben kapusnak készültem, majd jobbhátvédként játszottam, mielőtt a középső középpályára kerültem volna. 14 évesen a költözés miatt abba kellett hagynom a futballt, de folytattam a sportot az utcán. Az utcai futballnak nagy kultúrája van Grúziában. 17 évesen áttértem a futsalra, és a grúz futsalliga 2-ben játszottam. Egy nehéz első szezon után átkerültem egy harmadik ligás csapathoz, ahol visszanyertem a formámat, és segítettem a harmadik helyezés megszerzésében.
A szezon után Budapestre költöztem, és szünetet tartottam a sportban. Végül csatlakoztam az ELTE-BEAC-hoz, az egyetemem futballklubjához. Kezdetben azt gondoltam, hogy nehéz lesz beilleszkedni a csapatba, mivel rajtam kívül mindenki magyar volt. A csapattársaim azonban bebizonyították, hogy tévedtem, mert szívélyesen fogadtak, otthon éreztem magam, és még azt is elfeledtették velem, hogy külföldi vagyok. Az edzőm, Attila is nagyon segítőkész volt, angolul tartott edzéseket, hogy segítsen megismerkedni a csapattal. Nagyon boldog vagyok, hogy ennek a klubnak a tagja lehetek, és hogy itt folytathatom a futballt.
Misho: Egész gyermekkoromban, 14-15 éves koromig egy helyi sportcsapatban játszottam. Aztán egy edző felfigyelt rám, és elvitt egy nagyobb klubhoz, ahol elkezdtem intenzívebben edzeni. Édesapám miatt kezdtem el focizni – ő imádta ezt a sportot, és a kezdetektől fogva minden edzésen velem volt. Hatalmas inspirációt jelentett ez számomra.
Kvaratskhelia a legnagyobb futballikon Grúziában, jól gondolom? Mit jelent egyáltalán ez a sport az országotokban? Mennyire jók és jelentősen a helyi csapatok?
Vaxo: Igen, Khvicha Kvaratskhelia jelenleg a legnagyobb futballista Grúziában. A Napoliban elért sikerei és a nemzetközi versenyeken nyújtott teljesítménye nemzeti hőssé tették őt, és sok fiatal játékost inspiráltak. Grúziában a labdarúgás a legnépszerűbb sportág, mind a klub-, mind a válogatott mérkőzések iránt nagy a szenvedély. Bár az ország tehetséges játékosokat nevelt, a helyi bajnokság még mindig nehezen veszi fel a versenyt a legjobb európai ligákkal. Az olyan csapatok, mint a Dinamo Tbiliszi, gazdag múlttal rendelkeznek, és az infrastruktúra és az utánpótlásképzés terén a közelmúltban végrehajtott fejlesztések segítik a grúz labdarúgás fejlődését. A nemzeti csapat kvalifikációja az Euro 2024-re hatalmas eredmény és a sportág fejlődésének a jele volt.
Misho: Jelenleg Kvaratskhelia egyértelműen a legnagyobb futballikon Grúziában. De a múltban, különösen az 1970-es években, olyan legendáink voltak, mint David Kipiani – minden grúz ismeri a nevét. Ő a Dinamo Tbilisziben játszott abban az időben, amikor Grúziának saját, erős futballszcénája volt a Szovjetunió bajnokságán belül. Akkoriban a csapat még európai kupát is nyert, azóta is az egyetlent (KEK-et, 1981-ben), ami hatalmas eredmény volt akkor. Napjainkban a grúz bajnokság színvonala meglehetősen alacsony, de vannak erőfeszítések a javítására.
Hogyan választottátok a BEAC-ot? És hogyan tetszik a foci minálunk? Mik a terveitek a jövőre nézve a labdarúgással kapcsolatban?
Vaxo: Egyetemi csapatot kerestem, amikor rátaláltam a BEAC-ra, és nagyon szerencsésnek érzem magam emiatt. Egy sport nélküli budapesti év után tudtam, hogy vissza kell térnem a futballhoz, és a BEAC volt erre a tökéletes hely. Szeretek a klubban játszani – a légkör mindig barátságos és élvezetes, és mind a csapattársaim, mind a stáb nagyszerű élményt nyújt. Minden edzést nagyon várok, és amikor a pályán vagyok, mindent beleadok a csapatért és a címerért. Még nincsenek konkrét hosszú távú terveim a labdarúgással kapcsolatban, de amíg Budapesten vagyok, szeretnék továbbra is a BEAC-ban játszani, fejlődni mind magam, mind a csapat számára.
Misho: Vaxo miatt választottam a BEAC-ot, ő hozott a csapathoz, és a kezdetektől fogva úgy éreztem, hogy nagyon szívesen látnak. Mindenki nagyon kedves és barátságos, és eddig nagyszerű élményekben volt részem. Ami a futballjövőmet illeti, jelenleg nincsenek nagy terveim. Úgy érzem, hogy elszalasztottam a gyerekkoromban kapott lehetőséget, hogy magasabb szinten játszhassak, de ha valaha is adódik egy lehetőség, hogy a profik közelében játszhassak, akkor mindenképpen szívesen élnék vele. Egyelőre a fő célom az, hogy címeket nyerjek a BEAC-cal. Közeledik egy nagy kupadöntő (az Egri-Erbstein kupa döntője, május 31-én), úgyhogy erre koncentrálok. Hajrá BEAC!
Az interjú angol nyelven készült, írásban. Készítette: Kovács Gergely, szakosztályvezető. A fordításban segítségünkre volt a DeepL.
