Az első csapat beszámolóját Szűcs Péter, a szezon közben sérüléssel bajlódó hátvédje írta. Ő volt az, aki még bevethetetlen állapotban is elkísérte a csapatot a mérkőzésekre.
BEAC I. szezonértékelő 2018-2019 BLSZ III. osztály III. csoport
A 2017-2018-as szezon 8. helyezése (és kiemelten a tavaszi szezon gyengébb teljesítménye) után a csapat egyértelműen fejlődni szeretett volna, aminek következtében a felsőházat tűzte ki magának a új évadra, ami nem is tűnt elérhetetlennek, pláne, hogy a látszólag legerősebb BLSZ III-as csoportból átsorolt minket a Labdarúgó Szövetség egy első ránézésre kiegyenlítettebb csoportba a bajnokságon belül. Az új szezon egy idegenbeli döntetlennel, valamint egy hazai győzelemmel kezdődött, ami optimizmusunkat csak fokozta, ugyanakkor a következő két meccsen sajnos idegenben csak két szoros vereség jött össze, így az őszi szezon első harmada után a középmezőny második felében tanyázott a csapat. Az ezt követő mérkőzéseken pedig eldőlt: sajnos a közvetlen élmezőnytől elbúcsúzhatunk. A dobogón állóktól (Nimród, Issimo) sima, a közvetlen riválisainktól (Svábhegy II., Vízművek II.) szoros vereségeket szenvedtünk. Egyetlen sikerélményünk az őszi szezon középső szakaszában a bajnokság utolsó helyén álló Dinamo Torpedo 7-0-s idegenbeli legyőzése volt. A 9. forduló után így mindössze 7 ponttal szerénykedtünk a tizennégy csapatos bajnokság 11. helyén, a hátralévő 4, rangadónak beillő meccsre pedig az a kérdés maradt: hagyjuk magunkat leszakítani a középmezőnytől, vagy pedig felzárkózunk rájuk, ezzel ellépve a kiesőzóna (12-14. hely) közeléből. A csapat ekkor megmutatta tartását hiszen a közvetlen rivális Futbalfériát hazai pályán 2-1-re, a több hellyel előttünk álló Rákosszentmihályt pedig talán az őszi szezon legjobb játékával, idegenben sikerült 2-1-re legyőzni. Az egyedüli fájó pont a végjátékban a tabellán mögöttünk álló MTK Baráti Kör elleni záró fordulóbéli 4-2-es vereség volt, ahol a játék egyáltalán nem akart működni. A téli pihenőre így 13 szerzett ponttal, a hatodik helytől 8 ponttal lemaradva, a kiesést jelentő 12. helytől pedig 3 ponttal többet gyűjtve a 9. helyen zártuk.
A tavaszi szezonnak úgy vágtunk neki, hogy ha a közvetlen riválisaink elleni mérkőzéseken a helyzeteinket jobban használjuk ki, nem lesznek kiesési gondjaink, és fel tudunk zárkózni a középmezőnyhöz. Gondjainkon segíteni látszott, hogy az évek óta házi gólkirály Flaskay visszatért önkéntes száműzetéséből, a téli felkészülés során pedig nem beszélhettünk olyan létszámproblémákról, melyek az őszi szezon során kísérték a csapatot. A tavaszi rajt ennek ellenére nem sikerült jól, hazai pályán meglepő, 4-1-es vereséget szenvedtünk az ekkor még mögöttünk álló Újpesti Haladástól, ezt viszont a következő mérkőzésen, egy gyenge játékkal, és szerencsével (valamint Sziráki kapusunk zseniális tizenegyes-hárításával) 1-0-ra megnyert Piramis elleni mérkőzéssel pontokban nézve korrigáltuk, akiket ezzel sikerült magunktól leszakítani. Az ezután következő hazai 4-1-es BAK Respect elleni vereség után tudatosult bennünk az, hogy sajnos ebben a szezonban a bennmaradás elérése lehet csak a célunk. Ezt szem előtt tartva „meglepetés pontot” szereztünk a tabella 4. helyén álló Duna SK-tól, majd 3 héttel később az ekkor 3. Issimótól is (egy parádés, 4-4-es meccsen). A kötelezőt tavasszal is hoztuk a bajnokság biztos kiesője ellen (3-0, hazai pályán), ezután a feladat adott volt: a következő 5 mérkőzésen, ahol kizárólag közvetlen riválisok ellen játszottunk, be kell biztosítanunk a bennmaradást. Az ötmeccses szériánk két olyan vereséggel indult, ahol a helyzetek alapján minimum döntetlent érdemeltünk volna, viszont a harmadik meccsen, az ekkor legjobb kiesőhelyen álló Svábhegy II. elleni idegenbeli 3-0-s győzelemmel levegőhöz jutottunk. A szériánkból hátralévő két meccsre ismét adott volt a feladat: legalább egy meccset meg kell nyerni, akkor meg lesz a bennmaradás. Ez az első próbálkozásnál, a Futbalféria ellen idegenben nem jött össze, viszont a Rákosszentmihály elleni hazai meccsen ismét megmutatta tartását a csapat, sima 4-0-s győzelemmel kiharcolva a bennmaradást. Így a bajnokságot a 10. helyen zárva, 1 ponttal a már kieső MTK Baráti kör csapata (és jobb gólkülönbséggel a Svábhegy II.) előtt állva fejeztük be a szezont.
Kiemelendő a szezonban mutatott teljesítmények közül Németh Ábel gólerős szélsőjátéka (9 gól), melyet az éles meccseken mindig elő tudott húzni, de a pontszerzések során Flaskay és Erdei is hozta amit tőlük várunk, így 10 és 9 szerzett góllal zárva a szezont. A védekezésben Sziráki kapus, valamint az ő sérülése után beugró Németh Béla teljesítménye emelhető ki, akik a maguk védéseit minden mérkőzésen hozzátették, a rossz eredmények legkevésbé rajtuk múltak.
A következő bajnokság hasonló összetételű lesz az ellenfeleket tekintve, mint az előző volt. Mi mást is mondhatnánk: hatékonyabb támadójátékkal, és összeszedettebb védekezéssel cél a biztos középmezőny, élmezőny elérése, aminek alapja a létszámunk stabilizálása kell hogy legyen.
A második csapat évértékelője a csapatot több mint 10 éve szolgáló Szczerbinski András nevéhez fűződik. András egy combizom sérülés következtében nem tudott csatlakozni a csapathoz az előző szezonban, viszont a BEAC II.-höz, viszont a menedzselését elvállalta.
2018/19 BEAC II. szezon összefoglaló:
A BEAC II. csapata a sikeres 2017/18-as szezon után, edzőváltáson és komoly játékosállomány csökkenésen esett át a nyári szünetben. Az előző szezon felállásának vázát alkotó kulcsjátékosok az első csapatunk szolgálatába álltak, vagy éppen sérülésekkel bajlódtak. A csapatnak gyakorlatilag 6 alap játékosa nélkül kellett nekivágnia a 2018/19-es szezonnak.
A nem túl intenzív alapozás, az új edző tapasztalatlansága, és a játékosok többségének új poszton való játszatása ellenére a szezon egész jól indult. A nyitó meccsen a MAC-ot 5-2-re vertük a Kövér Lajos utcában aztán két 3-3-as döntetlent játszottunk a Hangos SE és a Kőbányai Egyetértés FC legjobb tizenegyével. Eddig a pontig bár sok gólt kaptunk, de legalább sokat is rúgtunk, de várható volt, hogy előbb vagy utóbb elpártol mellőlünk a szerencse. Négy egymást követő vereség következet, rengeteg kapott góllal, veszélytelen támadó játékkal. A szezon hátralévő részében csak azokat a csapatokat tudtuk megverni, akik nálunk jelentősen gyengébb játékerőt képviseltek.
A szezon során folyamatos játékos hiánnyal küzdöttünk, ebből kifolyólag a legegyszerűbb taktikai elemeket sem tudtuk a játékunkba építeni. A cél szinte mindig a túlélés volt. Sajnos ez sem sikerült mindig teljesítenünk, mivel hatszor nagyon megalázó vereséget szenvedtünk. Ha nem tévedek a BEAC II. történelmében először történt meg az, ami május 11.-én, még pedig, hogy a csapat képtelen volt kiállítani 11 játékost így vissza kellett lépnünk a Szt. Pál Akadémia II. ellen.
Pozitívumok:
A szezon hajrájában, a csapat egyre jobban kezdett játszani és sokszor kiváló teljesítményt nyújtott. Teljesítményünkkel komoly kihívást jelentettünk a bajnokság legerősebb csapatainak is. Kis szerencsével, még kitartóbb koncentrációval megfoghattunk volna pár felsőházi csapatot is. A játékosok többsége beletanult új pozíciójába és a csapatszellem is újra egészséges szintre emelkedett. Gratulálok a csapatnak, főleg azoknak, akikre mindig lehetett számítani annak ellenére is, hogy többnyire az esélytelenebb fél voltunk a pályán. Nagyon jól tudom, hogy milyen áldozatokkal jár ez… Bár ezt a döntést a szezon elején augusztusban meghoztuk, amikor megkérdeztek, hogy akarunk-e a BEAC-ban focizni?
A 2019/20-as szezon kezdésre elkészül az új pálya, ami kezünkbe adja a teljesítményünk sorsát. Az új pályán már csak rajtunk múlik, hogy milyen minőségben töltjük el az edzésekre szánt időt. Rendszeres edzéslátogatással, színvonalas edzésekkel, tudatos készüléssel a mérkőzésekre a játékosok részéről, csak fejlődést jelenthet a csapat teljesítményében.
Sok sikert kívánok a következő szezonra! Rajtunk múlik mit hozunk ki belőle!
Hajrá BEAC!
Hajrá BEAC! Hajrá Fiúk!
