A 2017/2018-as szezonnak női csapatunk új szakvezetővel vágott neki Soltész Levente személyében, aki a közel öt év után távozó Sajben Marcellt váltotta a vezetőedzői poszton. A csapatból a szezon előtt sokan távoztak a TFSE – Kelen SC csapatába, de a csapat magja továbbra is ELTE-s színekben maradt. A szezon igen rapszodikussá sikerült, azonban az év második felében a lányok parádéztak és az NB2-es bajnokságban végül “tavaszi” másodikok (összesítésben 6. hely) lettek, és mellé megnyerték a Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos Bajnokságot, illetve az ELTE Női Mini VB-jét, ahol az NB2 bronzérmesét a KRSE-t vertük a döntőben büntetőkkel.
Soltész Levit kértük meg, hogy értékelje a szezont!
Nem volt ismeretlen számodra a női edzősködés, hiszen korábban dolgozhattál már a Femina csapatánál az utánpótlásban. Hogy gondoltad a szezonkezdet előtt mennyiben lehet más ez a kihívás számodra?
S.L.: Felnőttekkel még nem foglalkoztam szerettem volna kipróbálni magam itt is, így kapóra jött Árendás Tamás szakosztályvezető és Sajben Marcell leköszönő vezetőedző invitálása. Jó közegbe csöppentem, ahol minden feltétel adott egy amatőr, ámde profi hozzáállással dolgozó női csapat irányításához.
Az ELTE-BEAC Futsal kupával kezdtétek a szezont, ahol végül a HTE jelentette számotokra a végállomást. Hogyan értékelnéd a hagyományos évnyitó rendezvényünket, milyen célokkal vártátok a szezont?
S.L.: Sajnos – ahogy lányoknál/nőknél tapasztaltam régen egy új edző mindig visszafogja az edzéslátogatottságot. A kupa volt az első alkalom amikor láttam a csapatot játszani, kimondottan helyezéssel kapcsolatos célom nem volt, szerettem volna ebben az évben inkább az elképzeléseimet megalapozni 🙂
Az első félév nehezen indult, sajnos sok szerencsétlen egy gólos vereségeket szenvedtünk…Miben látod a sikertelenség okát?
S.L.: Valóban így volt. Próbáltuk pozitívan nézni tekinteni a jövőre, hiszen egy góllal kikapni nem feltétlen jelent nagy önbizalomcsorbulást. Azok a figurális dolgok amiket egész évben gyakoroltunk és tanultunk akkor még nem jöttek ki és sokszor szerencsétlenségünk görcsösséggé csapott át. Nálunk a kapufáról kifele, az ellenfélnél befele pattant a bogyó….gyanítom soha többén nem lesz ilyen gyenge szezonkezdetünk!
A második félévben azonban álomrajtot álomszereplés követett, és a “tavaszi” tabellán végül a második helyen végeztetek. Értékeld kérlek kicsit a szezon második felét?
S.L.: Kijött a lépés, sokat tanult mindenki (köztük Én is) ismertem már a lányokat és ismertük már az ellenfeleket. Tudtam mit kérhetek és tudtam mire képes az ellenfél is. Talán jövőre ez lehet a titok.
Mi volt a lányok legnagyobb erőssége az évben?
S.L.: A kitartásuk, jöttek és csinálták, hittek abban amilyen irányba haladunk az jó lesz és eredményesek lehetünk jövőre. Tudták ők is hogy ezt fel kell építeni és a legfontosabb az, hogy tanuljunk.
A női futsal sajnos inkább a kispályás labdarúgáshoz hasonlít mintsem a futsalhoz. Melyik csapat játékát emelnéd ki leginkább a bajnokságban? Szerinted, hogy tud magasabb szintre lépni a sportág női szinten?
S.L.: Kiemelni nem szeretnék senkit. Mindenképpen az utánpótlásra helyezném a hangsúlyt, az a csapat ahol minden korosztályban versenyeznek nagy előnyben lehet azokkal szemben akik csak összevadásszák a lányokat. Persze nehéz ilyen körülményeket teremteni úgy, hogy a lányok nagy többségének a labdarúgás csak egy erős hobbi. Amíg a nagypálya szenved és nehezen találja meg az irányt, addig a női futsal is szenvedni fog.
Ki emelkedett ki a csapatból az idei évben és ki ment keresztül a legnagyobb fejlődésen?
S.L.: A teljesítmény tekintetében szívem szerint most mindenkit egy kalap alá vennék, de ha ki kell emelnem néhány játékosomat akkor mindenképpen Szabó Ancsit mondanám első körben, aki minden edzésen ott volt és a mezőny egyik legjobb, ha nem a legjobb kapusa. Nagy Noémi szórta a gólokat, és Szöllős Szasza is az egyik legbiztosabb bástyája lett a csapatnak. De mondom sorolhatnám még…..:)
A fejlődés szempontjából Pannit mondanám. Panni gólokban mutatta meg, hogy mennyit fejlődött, illetve a szezon során sokkal fegyelmezettebbé vált a játéka. Tipikusan az a játékos aki akkor érzi magát a legjobban ha gólt szerez, de ezt elengedi a csapatért és sok esetben ő adta a kulcspasszokat.
Melyik találkozóra emlékszel legszívesebben vissza?
S.L.: Talán a hazai Tolna elleni 4-4 -re. Tudni kell, hogy a Tolna az NB1-es keretével érkezett és végig mi vezettünk. Akkor vált biztossá bennem hogy ha ez a csapat ilyen fegyelmezetten tud játszani egy magasabban jegyzett rivális ellen, akkor mindenre képes lehet.
Az év végén az NB2-es csapat magja végül hatalmas sikert ért el a Magyar Egyetemi és Főiskolai Bajnokság megnyerésével. Hogyan éltétek meg a sikert csapaton belül?
S.L.: Én ahogy láttam kicsit mindenki a sajátjának érzi ezt a sikert, még ha nem is volt ott, vagy már elhagyta az iskolapadot. Azt hiszem, hogy az elvégzett éves munka “jutalma” ez is. Persze a MEFOB csapat kicsit más kerettel dolgozott, azonban remélem egyszer a jelenleg még máshol futsalozó játékokosok is csatlakoznak az NB-s bajnokságban szereplő csapatunkhoz!
Milyen célokkal vágtok neki a következő szezonnak? Milyen erősítéseket tervezel a következő szezonra?
S.L.: Azt hiszem, hogy ennek a csapatnak a dobogón a helye, hiba lenne céltalanul neki vágni ennek a szezonnak. Van miért küzdenünk és be kell bizonyítani hogy mi a hatodiknál sokkal jobb helyen tudunk végezni! Erősítésekről nem írnék még most semmi konkrétat, de az ELTE-s gólyák/hallgatók mellett még 2-3 tapasztaltabb játékos igazolását tervezzük.
Ezúton szeretnénk megköszönni Szöllősi Julcsi éves munkáját is, aki a család és a munka mellett is tolja a csapat szekerét a szakág megalakulása óta! Reméljük még sokáig mozgatod majd Julcsi!:)
Köszönjük szépen Levi a válaszokat, reméljük jövőre együtt tudunk küzdeni a kitűzött céljainkért!
#csakabeac
