Generációváltás az U20-ban – BEAC Foci
Bezár

Generációváltás az U20-ban

2019. júniusában egy korszak véget ért és kiöregedett az aranygeneráció a legidősebb utánpótlás korosztályból...

Virtuális évzáró sorozatunkat az U20-as csapat vezetőedzőjével Sajben Marcellel fejezzük be, aki egy villám értékelésre megkérte a csapat kapitányát Lugosi Márkot is.

Négy év közös munka után nyár elején játszotta utolsó tétmérkőzését az 1999-es korosztály, milyen érzésekkel vártad a találkozót?

Nagyon ritkán izgulok a padon a meccsek előtt, de mivel tudtam hogy a közös munka véget ért így nagy lelkesedéssel vártam az utolsó közös fellépésünket az Energia ellen Gyöngyösön. Ahogy lenni szokott nagy akarásnak nyögés a vége és egy hektikus meccsen vereséget szenvedtünk a fekete-piros csapattól,megérdemelten.

Milyennek láttad az idei szezont a tavalyival összehasonlítva?

Tavaly újoncként vágtunk bele a fejszénket egy nagy dologba, az első osztályú utánpótlás bajnokságba. Rövid időn belül kiderült, hogy nekünk itt a helyünk. A srácok nagyon akartak mindkét évben, és én úgy gondolom, hogy sajnos nüanszokon múlott az, hogy nem sikerült legalább egy érmet begyűjtenünk. Azonban a mutatott teljesítményünk ingadozó volt, a hatalmas bravúrok mellett arcpirító vereségeket is szenvedtünk. Ennek köszönhetően reális az, hogy mindkét évben a középmezőny elején végeztünk, azt azonban megjegyezném, hogy mindkét évben az NB1 élcsapatainak utánpótlás korosztályai tudtak minket mindössze megelőzni.

Felhőtlen öröm egy hazai siker után

Hogy látod, ha edzéslehetőségekben meg tudtátok volna közelíteni az élmezőnyben végző csapatokat megvan az érem? 

Erről kár is beszélni, a mi lehetőségeinket sose lehet majd egy NB1-es élcsapatéhoz hasonlítani. A Hali vagy a Győr 3-4-et edzett az évben hetente, mi pedig egy edzést tudtunk a srácoknak biztosítani. A lehetőségeinkhez mérten az UP korosztályokban próbálunk egy komplex képzést adni a srácoknak, e mellett pedig a civil életükben is szeretnénk számukra egy iránymutatást adni egyetemi klubként. Azt szoktam mondani nekik, amíg hazánkban a futsal néhány csapat kivételével amatőr szinten van, addig egy “erős hobbyként” lehet rá tekinteni, ami kiváló fizetéskiegészítés lehet a későbbiekben, de fel kell készülniük a “felnőtt életre”.

Ha 4 évvel ezelőtt beszélünk, amikor első alkalommal léptek pályára nálad Gödöllőn az 1999-es korosztály játékosai, akkor elégedett lennél a velük elért eredménnyel?

Ez nehéz kérdés. A kevés edzés ellenére sikerült nekik átadnom a legtöbb dolgot, amit én megtanultam a futsalról, továbbá én is tudtam velük együtt fejlődni, mivel a kiváló képességeik miatt mindig többre is többre vágytak. Fontos megemlíteni, hogy korábban Béni Zoli barátom nagyszerű munkát végzett velük, így kiváló alapokkal jöttek a srácok a tehetségük mellett.

A 2015/2016 U17-es bajnok csapat tagjai közül szinten mindenki pályára lépett az U20-as korosztályban is

Mit tartasz a legnagyobb eredménynek az előző években?

Sportszakmailag: én úgy gondolom hogy a csapat magja stabil NB2-es játékossá érett technikailag és taktikailag azonban mentálisan még van hova fejlődniük. Továbbá ha szeretnének még ebben a sportban előre lépni, akkor megvan az a szükséges alap, ami segíthet nekik akár NB1-ben is helyt állni néhány év múlva..

Emberileg: egyértelműen azt, hogy 15 baráttal gazdagodtam az évek során, mivel próbáltam őket partnerként és felnőttként kezelni az alá és fölérendeltségi viszony ellenére is. Továbbá büszke vagyok arra,hogy a srácok legtöbbje Budapest legjobb egyetemeire nyert felvételt,vagy stabil munkával rendelkezik, így azt gondolom hogy sikerült átadni valamit az én filozófiámból és a BEAC szellemiségéből is számukra!

Csapatszinten: minden évben új csapatot kellett építenem az 5-6 fős meglévő mag mellé, amit a srácok hatalmas lelkesedésével sikerült megoldanunk.

Mi volt a legnagyobb kudarc számodra?

A kudarcok kellenek ahhoz, hogy folyamatosan fejlődni tudj a sportban / az életben. Ezeket fel kell dolgozni, vagy ha még nem tudod törekedni kell rá. Azonban ha egy fájó pontot kell hogy mondjak az az, hogy a Boros-Lugosi-Dajka hármasból senki sem kapta meg a lehetőséget arra, hogy a tudását legalább egyszer megmutassa az utánpótlás válogatottban…. Úgy gondolom, megérdemelték volna, és ez nem csak az én szakmai véleményem hanem a korosztályban tevékenykedő kollégákkal is több alkalommal beszéltük.

…pedig Dajka Krisztofer tavaly 36 góllal a góllövő lista második helyén végzett…

Kik maradnak a csapatból jövőre az U20-ban?

Mindössze Gulyás Szabolcsra, Farkas Benedekre és Soós Attilára számíthat a csapatomból jövőre Béni Zoltán, aki átveszi az U20 irányítását is. Szabi tavaly nyáron csatlakozott hozzánk NB2-es házi gólkirályként, és védekező játékos lett belőle egy szezon alatt. Példás a mentalitása, amivel a csapat húzóemberévé nőtte ki magát a szezon alatt, én úgy gondolom hogy jövőre is hasonlót tud majd produkálni. Benedek év közben csatlakozott, futsal rutin nélkül a csapathoz. Azonban rövid idő alatt a második sor egyik alapembere lett és nagyon sokat fejlődött. Soós már két éve nálunk játszik, csak a nagypálya miatt eddig kevés futsal meccs volt a lábában. Tavaly a felnőttben is bemutatkozott, nem is akárhogyan…! 2019/2020 szezonban, azonban Ausztria felé sodorta a szél, ahol egy alsóbb ligában már meg is kezdte a gólgyártást, sok sikert neked Só.

Említetted, hogy a csapat irányítását Béni Zoli veszi át. Miért történt a váltás?

Tartalmas és élményekkel teli hét év munka után döntöttem úgy (Szerk.: női felnőtt és U20-as csapat), hogy abbahagyom az edzősködést és a civil életemre koncentrálok. Köszönöm a szakosztálynak és legfőképp Árendás Tamás szakosztály vezetőnek a bizalmat! Természetesen játékosként továbbra is sportolok majd az NB2-es csapatban, és az egyetemi csapatoknál is besegítek majd a szakosztály életébe.

Lugosi Márk három évig volt az U20-as csapat kapitánya

Végül pedig Lugosi Márkot a csapat kapitányát kérdeztük….

Az elmúlt 3 év eléggé változatos volt,voltunk lent és voltunk fent is. Voltak nagyszerű eredmények,pillantok de ezzel szemben voltak rossz periódusok is amikor nem igazan jöttek az eredmények és a játék sem ment úgy, ahogy Marci elvárta volna, vagy elvártuk volna magunktól. Minden évben a mag kivételével új csapatot építeni nem legkönnyebb feladat,de valahogy mindig sikerült. Álmunk volt a dobogó végig, de sajnos nem sikerült a végére valahogy mindig elfáradtunk. DE remek srácokkal ismerkedtem meg, akiket mára mar a barátaimnak mondhatok!Rengeteg emlék,élmény,ünneplés fűz ehhez a csapathoz úgyhogy szeretnem megköszönni nekik is meg Marcinak is ezt a 3 évet, és még azt is hogy 3 évig viselhettem a csapatkapitányi karszalagot. Igaz a közös kaland véget ért, de egy társaság maradunk továbbra is😍!

Köszönjük srácok ezt a 3 évet, és sok sikert kívánunk Béni Zoltánnak a munkához a legidősebb korosztálynál is!

A CSAPAT