Öregjeink a fiatal kispestiek ellen
Ez már a döntő újrajátszása volt, december 8-án ugyanis 1-1-es döntetlent játszottunk a Hungária (kör)úti pályán a Kispesti AC ellen. A meccs előtt a Nemzeti Sport inkább a rutinos BEAC-ra „tett”, semmint a KAC – egyébként kiváló – ifjúsági játékosaival feltöltött-megerősített, de a bajnokságban gyengén szereplő csapatára. A Sporthirlap egyenesen sima, két-háromgólos BEAC-sikert várt. Nálunk Pluhár sérülés miatt hiányzott, csakúgy, mint Kotraschek a védősorból. Az „amatőr döntőre” mindössze 3-500 néző látogatott ki, miközben tavasszal – az 1924-25-ös kiírás az olimpia miatt kissé megkésett utolsó meccsén az MTK simán verte az UTE-t – még 12-15 ezer néző volt kíváncsi a kupafináléra. A fiatal KAC lendületesebben kezdett, vezetett is a szünetben, de a fordulás után feljavultunk, és Pótz révén egyenlítettünk a 82. percben. Ezek után jöhetett az újrajátszás!
„Déltől csaknem estig küzdött a két csapat a győztes gólért”
Háromszori (!) hosszabbításban, azaz 90+30+20+20 perc után, végül a kevesebb helyzetét jobban kihasználó KAC győzött. A decemberi hidegben midössze 150 néző jött ki a Lóverseny téri pályára, de ők, ha nem is a legjobb futballt, de tényleg az utolsó szusszig tartó küzdelmet láthattak. A BEAC-nál egy változás volt a tízenegy nappal korábbi meccshez képest: a csatársorban a rutinos Reinhardt helyett Tichy kezdett.
Öt perc után hátrányba kerülünk, amihez kellett az egyébként jól védő Fábián hibája. Hamar egyenlítünk viszont egy öngól révén. Inkább nekünk vannak helyzeteink. A félidő végén Fábiánt egy vetődése után eléggé megrúgják a KAC-osok, így az indulatok kissé erőre kapnak. A második félidő is hasonló játékot hoz, a csatársorunk, főleg Tichy, rengeteg lehetőséget elpuskáz. A hosszabbítás első félidejében Mátéffy beadását Horváth ugyan megakasztja, de a KAC csatára nagy erővel vágja be az elé pattanó labdát a hálóba (99. perc, 2-1). Szerencsénkre jön a válasz: egy kezezés után megítélt szabadrúgást Kertész tizenhét méterről szépen rúg a kapuba a 114. percben. A második hosszabbítás (2×10 perc) első fele egyértelműen a KAC-é, kétszer, Heckl fejesénél és Grohmusz szabadrúgásánál is a kapufa menti meg az E-betűsöket az újabb hátránytól. Érthető módon egyre nagyobb a fáradtság, amiből végül a 157. percben a kispestiek jönnek ki nagyobb szerencsével. Jurácska lövését még hárítja Fábián, de Gregor berúgja a kapusról kipattanó labdát.
Többet támadtunk, több helyzetünk volt, az iramot is jobban bírtuk, de a KAC csapata egységesebb volt és jobban használta ki a helyzeteit. Mentünk az eredmény után, de a csatárainkon ezen a meccsen nem sok minden segített, pedig a hosszabbításra a posztokat is cserélgettük, de hiába, Pótz nem rossz, de lassú, a fiatal Szülében és Tichyben van potenciál, de a döntőben ők sem villogtak. Horváth sajnos gyengébb védő, mint Boór állandó párja, a fináléban hiányzó Kotraschek.
A meccs után csönd ült a BEAC-öltözőben, a holtfáradt játékosok a semmibe bámultak. Egyszercsak kiáltás veri föl a folyosót: „Van-e orvos az urak között?” Horváth mezítláb fut át a KAC öltözőjébe, hogy a kimerültségtől összeesett Gregort, a győztes gól szerzőjét magához térítse. „Semmi baj, konyakot neki.” Gregor körülnéz fáradt szemével, s Horváth dr. megfogja a kezét: „Semmi, semmi pajtás! Győztetek, megérte!”, mondta keserű fájdalommal a szemében.
***
1925-26-os Magyar Kupa-döntő. Újrajátszás.
KAC – BEAC 3-2 (1-1; 2-2, 2-2) (háromszori hosszabbítás után)
1926. december 19. Lóverseny tér. 150 néző. Vezette: Schissler.
Gólok: Juhász (5.), Mátéffy (99.), Gregor (157.), ill. Grohmusz (12., öng.), Kertész (114.).
KAC: Balla – Cseszmák, Grohmusz – Mádi, Gregor, Marton – Borsos, Juhász, Jurácska, Heckl, Mátéffy.
BEAC: Fábián – Horváth dr., Boór – Hidassy, Szántó, Buday – Kertész, Tichy, Pótz, Borbély, Szüle.
(Források: korabeli Nemzeti Sport, Sporthirlap; Nagy Béla: FTC napló különkiadás 1978. A labdarúgó MNK története. Az utolsó bekezdés forrása: Nemzeti Sport, 1926. december 22.)
