Öregfiúk
Senior csapataink közül legjobban az öregfiúk teljesítettek, akik a 12 csapatos bajnokság 8. helyén zárták a félévet. A mérkőzések eredményeit figyelembe véve, reális helyet foglalunk el a tabellán, hiszen a mögöttünk lévő csapatok ellen magabiztos sikert arattunk, azonban a közvetlen riválisaink ellen a középmezőnyben pedig nagy arányú vereséget szenvedtünk el ( Róna, BRSE ). Érdekes hogy a félév végén első és második helyen álló Mélykút és Grafito ellen ki-ki meccseket játszottunk, azonban a 3-5 helyen álló csapatok ellen igen rossz szériát futottunk. A házi góllövőlista első helyén Beke Zoltán és Németh Tibor osztozik 6-6 góllal.
Old Boys
Old Boys csapatunk „holtversenyben” a 10-11., azaz hátulról a harmadik-negyedik helyen zárta az őszi idényt a III. osztály 1. csoportjában, s ezzel messze elmaradtunk saját elvárásainktól. A mérleg: 3 győzelem, 1 döntetlen, 8 vereség, 24–42-es gólkülönbség. A játékosállomány minősége alapján a csapat az elölről a harmadik-negyedik helyre is pályázhatott volna, ám ezek a remények a sorozatos kudarcok nyomán hamar elillantak. Több meghatározó játékosunk is makacs sérüléssel küzdött, mások külföldi utak, munkájukból eredő elfoglaltságok, stb. miatt nem tudtak megjelenni a mérkőzéseken. Ez azonban csak részben magyarázat a gyenge szereplésre: míg három ellenféllel szemben eleve esélytelenek voltunk, öt vereségünk abból eredt, hogy a pályán levő játékosok teljesítménye alaposan elmaradt valódi képességeiktől. Mindig csak magunkat okolhattuk: egyetlen esetben sem hivatkozhattunk játékvezetői tévedésekre vagy balszerencsére. Védelmünk sokszor áteresztőnek bizonyult, miközben támadóinkból hiányzott az összhang és az ihlet. Tavasszal nyilván jobban fogunk szerepelni, főleg ha ősszel gyakran hiányzó társaink is rendelkezésre állnak.
Az előrelépést szolgálná az is, ha a csapat tagjai valamivel többet volnának együtt: jelenleg az a helyzet, hogy a játékosok egy része csak néhány perccel a kezdés előtt érkezik a pályára (előfordult, hogy már három perce folyt a játék, de néhányan még nem tudták, milyen poszton kell játszaniuk), s a lefújás után a csapat mintegy fele nem jön föl az öltözőbe, hanem azonnal beül az autójába. Így nincs mód taktikai megbeszélésre, illetve mérkőzés után a történtek értékelésére.
Veterán
A BEAC veterán csapata az őszi szezont a másodosztály utolsó helyén zárta, 1 győzelemmel és 11 vereséggel, 14–57-es gólkülönbséggel.A 11 elveszített mérkőzés közül csak egyről mondható el, hogy kicsit jobb összpontosítással vagy némi szerencsével döntetlent is elérhettünk volna. Egy mérkőzésen 10, egy másikon 11 gólt kaptunk. Kevés gólunk döntő többségét is akkor szereztük, amikor az ellenfelek védelme a sokgólos vezetés tudatában már megengedett magának némi könnyelműséget. A gyenge szereplés természetesen azzal magyarázható, hogy képességeink alaposan elmaradnak a többi csapat játékosaié mögött. A helyzetet az is nehezíti, hogy egyesek a „nem mindegy, mennyire kapunk ki?” jelszó jegyében futballoznak, mások „jótékonysági intézménynek” tekintik a csapatot, ismét mások pedig több időt akarnak a pályán tölteni, mint amennyi esetükben indokolt volna.Különösen elkeserítő volt az utolsó mérkőzés, melyen 3–0-as vereséget szenvedtünk az utolsó előtti, addig nálunk csak egy ponttal többet szerző Gammától. Ellenfelünk húsz percen át emberhátrányban játszott, kapujában mezőnyjátékos állt, egyik játékosa erősen, egy másik enyhén sántított. Ennek ellenére a három gól mellett még vagy öt nagy helyzetet kihagytak, miközben mi mindössze egyetlen igazi gólhelyzetet tudtunk kialakítani (és elpuskázni), azt is az utolsó percekben.
Magától értetődik: jobb szereplés csak akkor képzelhető el, ha sikerül két-három, hatékony támadásvezetésre alkalmas játékost igazolnunk. Ellenkező esetben marad a mérkőzéseket megelőző internetes jópofáskodás.
