Megtisztelő számunkra, hogy egy ilyen rutinos, Európában is elismert szakember elfogadta meghívásunkat és segítette egyetemi csapatunk felkészülését – fejlődését. A válogatottat négy éve irányító spanyol szakember eddig öt országban dolgozott és közel harminc éves futsal edzői karrier áll a háta mögött, így nagyon sok hasznos tanácsot kaptunk tőle, amit bízunk benne hasznosítani is tudunk majd a mérkőzéseken. A szövetségi kapitány ritkán ad hosszabb interjút a sajtónak, így próbáltunk vele készített összeállításunkban minden olyan kérdést feltenni számára, ami felmerült bennünk edzői karrierjével / munkájával kapcsolatban.
Hogy jött az ötlet, hogy edzést tartson az ELTE-BEAC csapatánál? Fontosnak tartja, hogy kapcsolatba legyen, akár az alsóbb osztályú klubcsapatokkal is?
Nagyon fontosnak tartom, hogy segítsem a magyar futsal fejlődését és igyekszem segíteni minden olyan csapatnak, akik megkérnek rá. Ezenkívül számomra is hasznos a tapasztalataim átadása, én is jobb edzővé válok ennek köszönhetően.
Hogy tetszett a csapat edzésen mutatott teljesítménye, vannak tehetséges játékosai az egyesületnek? Elérhetetlen egy NB2-es játékos számára a nemzeti válogatott?
Kétségkívül remek volt a hozzáállás a játékosok részéről. A válogatott kapuja minden futsalos előtt nyitva áll, aki bebizonyítja, hogy helye van a legjobbak között. Nem számít, hogy éppen hányadik osztályban játszik.
Öt országban edzősködött már, hogy jött a megkeresés az MLSZ részéről?
Volt szerencsém remek játékosokat megismerni Dunakeszin, és ismertem a magyar futsalt egy korábbi, győri megkeresés révén, amelyet olyan román válogatott játékosok is erősítettek, akik nálam játszottak akkoriban a román nemzeti csapatban. Miután elértem a szomszédos országnál kitűzött céljaimat, új kihívásokat kerestem, mivel nyughatatlan ember vagyok. Ezért is fogadtam el a Magyar Labdarúgó Szövetség megkeresését.
Négy éve Ön a válogatott vezetőedzője. Sikerült kijutnunk a legutóbbi Európa Bajnokságra, azonban lecsúsztunk a 2018-as kontinensviadalról. Visszagondolva mit gondol mi volt ennek az oka? Mik a rövid illetve hosszú távú céljai a válogatottnál?
Csalódottság van bennem a jelenlegi szereplés kapcsán, mivel úgy gondolom, hogy a játékosok keményen dolgoztak a lengyelországi meccsig, de a versenysportban nagyon koncentráltnak kell lenned, főleg egy olyan találkozón,ahol nem sokkal vagy esélyesebb ellenfelednél. Ezt a figyelmet nem sikerült végig fenntartani a lengyelek elleni második meccsen.
Jelenleg a fiatal játékosok felkészítésén dolgozunk, akik majd képviselhetik Magyarországot az U19-es Európa-bajnokságon és igyekszünk megadni a lehetőséget a fiataloknak a felnőtt keretnél is, akikkel a cél a 2020-as világbajnokságra való kijutás. Úgy vélem, akadnak értékes ifjú tehetségek itthon, akik követve Dróth és Harnisch példáját, európai topbajnokságokban szerepelhetnek majd.
A magyar illetve a spanyol futsalt nem lehet egy lapon emlegetni. Mit csinálnak jobban hazájában a szakemberek/csapatok/játékosok, hogy lehetne eredményesebb itthon a sportág?
Hogy érzékeltessem a különbséget elmondanám, hogy 1978-ban a spanyol első osztályban játszottam, mégis számos edzői tanfolyamon kellett megfelelnem, hogy megszerezzem a pro licences képesítést, ami Spanyolországban már 2000-ben is kötelező volt ahhoz, hogy valaki edző lehessen. Magyarországon az idei volt az első, amelyben kötelezővé tették, hogy legalább B-licencel rendelkezzenek a futsal edzők. Az edzőképzés a futsal fejlődésének kulcsa, ez a folyamat Spanyolországban sokkal régebben elindult, de úgy látom, hogy a magyar szövetség Kozma Mihállyal az élen, elindított egy hasonló programot. Ez a legfontosabb, és az egyetlen járható út.
Spanyolországban komoly hagyományai vannak az egyetemi sportéletnek, hazánkban csak egy rövid egyetemi bajnokság van a budapesti intézmények között. Ön mit gondol az egyetemi futsalról?
Azt hiszem, a futsalnak a világ legnépszerűbb teremsportját, a kosárlabdát kellene másolnia ezen a téren. Az Egyesült Államok erre kitűnő példa, fantasztikus hagyománnyal bír az ottani egyetemi sport. Ami jól működik ott, azt másolni, és ha lehet, javítani kell (Japánban töltött két évem megerősíti bennem ezt a teóriát).
Mindig mondom, hogy a futsalt nehéz versenyszinten űzni. Az intenzív és villámgyors gondolkodás elengedhetetlen ebben a sportban, amire nem mindenki alkalmas, de egyetemi szinten bárki meg tudja találni ennek a nagyszerű játéknak a szépségét.
Két – három évvel ezelőtt járt már legnagyobb rendezvényünkön, az augusztus végén megrendezett ELTE-BEAC Futsal Kupán. A mini futsal fesztiválon jövőre szeretnénk megközelíteni az 50 csapatos tornát, és társrendezvényként egy futsal workshoppot is szeretnénk tartani. Elfogadná felkérésünket egy előadás megtartására, ha ideje engedi?
Természetesen, nagyon szépen köszönöm a meghívást, és megígérem, hogy ettől fogva bármikor rendelkezésükre állok, ha segíteni tudok a csapatnak. Felírom az eseményt a naptáramba, és várom a hivatalos meghívót.
Az edzésről készült fotókat az alábbi galériában találjátok meg, köszönjük a képeket fotósunknak, Nagy Ádám Zoltánnak.
Kovácsfi Barna – Sajben Marcell
